Nem kudarc folyik az ereimben...

Már nem emlékszem, hol olvastam ezt a mondatot, de azóta is velem van.

Főleg akkor jut eszembe, amikor kollégák, ügyfelek, barátok mondják:

„Megrekedtem. Változásban vagyok. Minden lelassult körülöttem. Mintha valami akadályozná a haladást…”

Valóban, túl sok a változás. Nehéz követni. Nehéz elfogadni.

Pedig a világ változik. Szervezetek átalakulnak.

És mi magunk is mozgásban vagyunk – akár tudatosan, akár csak sodródva.

Ilyenkor könnyű azt hinni, hogy „valami nem működik”. Hogy hibáztunk.

Hogy ez talán tényleg kudarc.

És miközben próbálunk talpon maradni, gyakran észre sem vesszük azokat az apró, de határozott „letérítőket”:

o túlzott alkalmazkodás mások elvárásaihoz,

o halogatás,

o beleragadás szerepekbe,

o a megszokás kényelme,

o és a „még nem vagyok elég jó” hiedelme.

Pedig a változás nem kudarc. A változás egy stratégiai szakasz. Egy átmenet, amelyben ott van:

o a kíváncsiság öröme,

o a várakozás feszültsége,

o és a bátor lépések lehetősége – még ha lassúak is.

Nem mindegy, hogyan vagyunk benne ebben az átmenetben.

👉 Figyelünk – vagy csak sodródunk?

👉 Válaszolunk – vagy automatikusan reagálunk?

A kulcs ott kezdődik: tudom-e, ki vagyok a világ zaján túl.

Kapcsolatban vagyok-e önmagammal?

Tisztában vagyok-e az értékeimmel, céljaimmal, határaimmal?

A vezetői és személyes döntéseink forrása nem lehet a megfelelés vagy a félelem.

Mert ami valóban előrevisz, az a belső iránytű – nem a külső nyomás.

Te hogyan vagy most jelen a változásban?

Sodródsz, válaszolsz, vagy kivársz?

Mire tanít téged ez az átmenet?

hashtag#változás hashtag#vezetés hashtag#önismeret hashtag#tudatosság hashtag#karrier hashtag#önreflexió hashtag#coaching hashtag#stratégiaiátmenet hashtag#önazonosság