Mindenből elegendőt!

Mikor először azt kívánták nekem: Mindenből elegendőt! nem is értettem, hogy miért nem a legjobbat? Hisz az ember jellemzően a legtöbbet, legjobbat, legszebbet… vágyja. Tényleg mindenből, a rosszból, a hiányból, a fájdalomból is?? – tettem fel magamban a következő kérdést.

Gondoljunk bele, ha mindenből csak a legjobbat, legtöbbet kapnánk… Ha nem kérdőjeleznénk meg eredményeinket, akkor nem kellene a komfortzónából kilépni. Ha nem hagynánk magunk mögött azokat a helyeket, személyeket, hitrendszereket, ami már nem szolgál bennünket, akkor nem kellene az elengedés fájdalmával megküzdeni. Ha csak ismételnénk a megszokott mintákat, akkor nem lennének problémák, hisz az ismert utat járjuk, kiszámítható, kényelmes, nem kíván semmi erőfeszítést tőlünk.

Ez így nagyon jól hangzik!

De mindez valójában félelmeinkkel együtt megkötöz bennünket. Mozdulatlanná tesz. Elszakít a valóságtól és önmagunktól. Ahhoz, hogy mozgásban maradhassunk, lebontsuk a falakat, amit magunk köré építettünk a „legjobb” megtartása érdekében és tágabb dimenziókat ismerhessünk meg annak minden lehetőségével, hogy felkészülhessünk a kiszámíthatatlanra, hinnünk kell. Hinnünk kell magunkban, meghallani belső hangunkat és felismerni saját és mások szükségleteit. Elengedni a sémákat, előítéleteket, amivel skatulyákat építettünk, belegyömöszölve magunkat és másokat. A legjobb, legtöbb, legszebb… érdekében vérszomjas fenevadként képesek vagyunk szétmarcangolni a másik szavait, jelenlétét anélkül, hogy meghallgatnánk, látnánk, hogy valójában mit akar. Azonnal ráborítjuk véleményünket, ítélkezünk, mert félünk meghallani az igazságot. Gyakran, mint egy pingpong játszma, dobáljuk egymásnak a szavakat, kihagyjuk a meghallgatás és a válaszadás közötti csendet. A csendet, ami segítene megkülönböztetni elképzelésünket a valóságtól. Felülírni a megszokott és ismételgetett sémáinkat, hiedelmeinket, megrögzött szabályszerűségeinket, megállítani azokat az eszméket, elméleteket, amelyek válaszolnak helyettünk. Ha meghallgatjuk a másikat, befogadjuk, átgondoljuk és értelmezzük mondanivalóját, ha nem értjük pontosan, kérdezünk és akkor ténylegesen azt az üzenetet tudjuk megragadni, ami a szavak mögött rejtőzik. Azt az életet, ami sokkal színesebb, gazdagabb és kifejezőbb, mint amit a kimondott, száraz tartalom elsőre mutat. Komoly munka. A meghallgatás belső csendet és türelmet igényel. Ha ezt a meghallgatást, megkülönböztetést kihagyjuk, akkor a hagyományos elemeket ismételgetve, beleragadva a sémáinkba, tanulás és fejlődésmentesen élhetünk, ami a „legjobb, legkomfortosabb, a leg…”.

Mindenből elegendőt kívánok a következő évben is magamnak és azoknak, akik önmagukkal és ezáltal másokkal való szeretetteljesebb kapcsolat és a nyitottság mellett döntenek. Akik mozgásban szeretnének maradni és a fejlődés mellett köteleződnek el. Akik nem szeretnének a megérkezés csapdájába esni, de minőségben és mennyiségben egyfajta elégedettséget és teljességet élni életükben.