Határmezsgyén

Hányszor halljuk, vagy akár mondjuk, hogy „én maximális toleranciával voltam iránta és a kialakult helyzet iránt! „Ez jól hangzik, úgy tűnik, emberi és empatikus.Ha viszont jobban belegondolunk, inkább a tűrés állapotát jelenti. A tolerancia egy olyan viselkedés, ami által együtt tudunk élni, működni olyan emberekkel, vagy gondolatisággal, amelyekkel nem feltétlenül értünk egyet. Érzéseinket figyelmen kívül hagyjuk, a másik iránt vagyunk empátiával, és viseljük a nehézségeket. A toleráns viselkedésből hiányzik az elszántság, hogy kiálljunk a saját értékrendünk mellett, hiányzik a bátorság, hogy felvállaljuk az érzéseinket. Valójában mély hallgatásba burkolódzunk.

Az elfogadás azt jelenti, hogy teljes mértékben elfogadjuk és tiszteletben tartjuk a másik nézeteit vagy az adott helyzetet anélkül, hogy feltételhez vagy elvárásokhoz kötnénk, anélkül, hogy el kellene viselnünk azt, amik nem mi vagyunk. Az elfogadással becsüljük saját értékrendünket, megértjük és méltányoljuk a másik egyediségét és nincs bennünk erőteljes ellenállás, pusztító kétség.

Hol a határ a tolerancia és az elfogadás között?

Hosszútávon, a toleráns viselkedés mögötti hallgatás, mint lassan, észrevétlenül terjedő árnyék, csendes gyilkosként tépi szét a kapcsolatot, vagy maradandó rejtett szembenállást eredményez, ami lassú eltávolodással és önmagunk elvesztésével jár. Egyre többször mondunk nemet magunkra, és ellenállásunk egyre nagyobb energiát követel ahogy távolodunk érzéseinktől. Később ez a viselkedés válik természetessé és elviselés zsákutcájába torkollik.

Mi a megoldás?

A lényeg a visszajelzésben van. Ha fontos számunkra a kapcsolat, akkor elfogadással és a tiszta, őszinte kommunikációval megmutatva magunkat, meghívhatjuk a másik felet a valóságunkba és a saját érzéseinkből kiindulva jelezzük, hogy valami károsítja a kapcsolatot. Lehet, hogy többször is elmegyünk a falig, amíg van esély a belátásra, de ekkor is tudnunk kell érzéseinket elfogadni, tisztelni és szeretni magunkat. Ha mindketten tudnunk változni, akkor nincs lehetetlen. Ha nem, akkor benne van a szakítás.

De minden esetben szükséges visszajelezni?

Nem. Ha távoli a kapcsolat, akkor határainkat tartva, elég elkerülni a helyzetet.

Az elfogadásban benne van önmagam tisztelete is, míg a tolerancia hosszútávon inkább a különbözőségek „elfogadásáról” önmagunk háttérbe szorításáról szól. A határ, az önbecsülés.