Bukósisak

Olykor meg kell küzdenünk azért, hogy hűek maradhassunk önmagunkhoz és lehet, hogy a világ reakciója nem mindig kedvező: nevetnek rajtunk, büntethetnek vagy elutasíthatnak, mert másként válaszolunk, mint mások.  Sokan bukósisakot viselnek, hogy ne szembesüljenek ezzel. Eltakarva azokat a részeket, félelmeket, amelyeket nem szeretnének elismerni, vagy szégyellnek. Inkább menekülnek azok elől a külső hatások elől, amelyek tükrözik a sötétséget önmagukban és ezzel egyidejűleg kiemelik sajátjukat.

Az érzékenység, olyan, mint a selyem. Vékony, simogató, rugalmas, könnyen illeszkedik a testhez anélkül, hogy szorítaná, mozgásában korlátozná. Gondoskodást és figyelmet igényel, mert durva felületen könnyen megsérül.Joggal tehetnénk fel a kérdést, hogy miért vegyük le a maszkot és tárjuk fel érzékenységünket, ha sokszor értelmetlen, fájdalmas és veszélyes, a közöny, harag és az elutasítás kockázatával szembesülni?Csak így tapasztalhatjuk meg a szeretet, odaadás, figyelem és az elfogadás érzését, így tudjuk átélni érzékeny, bontakozó oldalunk lendületét, ami a belső erőnk, én-élményünk alapja.A legnagyobb harcunk sosem a külső körülményekkel van, hanem önmagunkkal. Ha nem tudjuk az erős belső egységet kialakítani önmagunkkal, ha nincs meg az én-élményünk, akkor az állandó külső megerősítéseket, védelmet keressük és életünk száguldás lesz, a jelen megélése nélkül.De megtapasztalva erőnket levethetjük a sisakot és akkor már hiába találkozunk azzal, ami veszélyes, félelmetes, nem kerülünk hatása alá. Bízunk magunkban, érzékenységünkben, megvan a belső nyugalmunk és biztonságunk.

A bukó nélküli állapot nem azt jelenti, hogy darabokra kell szakadnunk, hanem a megfelelő érzékenységgel, határaink megtartásával, önmagunk erős egységében az ÉLETet.