Az igazi fejlődés ott kezdődik, ahol lelassítasz

Visszatalálni a fókuszhoz nem mindig kényelmes – de felszabadító. Amikor elkezdesz tudatosan dönteni, mit engedsz be és mit nem, helyet teremtesz annak, ami valóban számít. Nem az a cél, hogy mindent kézben tarts – hanem hogy a lényeges dolgokra jusson energiád. Mert a végén nem az számít, hány shine projektben vettél részt, vagy hány e-mailre válaszoltál időben. Hanem az, hogy közelebb jutottál-e ahhoz az emberhez, aki lenni szeretnél.

Nap mint nap információk tömkelege zúdul ránk. Cikkek, hírlevelek, értesítők – mind azt sulykolják, hogy fejlődnünk kell, nem maradhatunk le. Beleállunk projektekbe, kurzusokba, meetingekbe, azt gondolva: "Ez most fontos." Közben Excel-táblázatokban élünk, státuszszimbólumokkal támasztjuk meg magunkat, nehogy kicsússzon a talaj a lábunk alól. A nap végén pedig azt vesszük észre: a legtöbb idő nem arra megy el, ami valóban a fejlődésünket szolgálná.

Csípőből reagálunk, folyton készenlétben állunk, minden kérésre igent mondunk. De mikor kérdeztük meg utoljára magunktól: "Ez közelebb visz a céljaimhoz? Vagy csak sodródom?" A folyamatos multitasking, a mindenhol-jelen-lét elviszi a fókuszt. Bár majdnem belehalunk, de  mégis könnyebb a „Túl elfoglalt vagyok!” állapotában lenni, mint szembenézni azzal, hogy talán épp a legfontosabb dolgokra nincs időnk.

Ideje megállni. A fejlődés nem a tennivalók számában, hanem a tudatos választásban rejlik. Nem kell minden vonatra felszállni. Kérdezd meg magadtól: "Ez tényleg az én utam? Vagy csak félek lemaradni?" A valódi előrelépés ott kezdődik, ahol nemet mondasz a zajra, és igent a saját víziódra.