Az élet kettőssége

A héten lehetőségem nyílt, hogy mélyebben beszéljek a munkámról és a szemléletmódomról egy olyan közösségben, ahol az élmények mindig továbbrepítenek, és aktivitást adnak a tapasztalatok iránti érzékenységemnek.

A BNI számomra egy olyan hely, ahol néha úgy érzem, hogy minden a racionalitás pókhálójába ragad, míg máskor a szív mélyéig hatol. Itt a két énem folyamatosan interakcióba lép egymással.

A racionális, a megfontolt részem fejből a gondolatokkal próbál irányítani, és mérlegelve a lehetőségekből fakadó jövőt. A másik részem, sebezhető egy kicsit félős, de mindenképp bizakodó és lelkes, és másokat is lelkestő.  A valódi emberi kapcsolatok iránti vágyamat tükrözi, hiszen sokszor éppen ezen emberek közelsége adja meg számomra azt a bátorságot, ami szükséges a továbblépésemhez.

Ez a feszültség a két nézőpont között, adja meg számomra a BNI esszenciáját.

Ha csak az irányító gondolataimat hagynám érvényesülni, akkor biztosan megfelelnék minden elvárásnak, becsúsznának azok a múlt hitrendszeréből fakadó gondolataim is, amelyek felerősítik bennem a félelmeimet, miben nem vagyok elég jó. A kapcsolataim is felszínesek lennének és nem tudnék igazán kapcsolódni senkihez.

Inkább vállalom a sérülékenységemet és a tökéletlenségemet. Nem vagyok mindig precíz, és nem felelek meg minden elvárásnak, de így sokkal inkább képes vagyok lelkesedéssel és bizalommal élni az életemet. Ez új dimenziót nyit meg számomra a kapcsolatokban és az üzletben egyaránt.

Bevallom, ez a kettősség nemcsak az értékes emberi jelenlét iránti vonzalmat fejezi ki, hanem ellenállást is a rendszer bizonyos elemeivel szemben.

Fejlődési lehetőséget ad, hogy minden körülmény ellenére a jelenben maradjak, és kíváncsian forduljak a helyzet és a társaim felé. Merre visz ez a világ? Ki tudja? Talán a második évem végére új perspektívákra bukkanok, amelyek még gazdagabbá teszik ezt a fejlődési utat.