A háború utáni béke
- kupimarcell
- jún. 6.
- 2 perc olvasás
Hányatott és a parentifikált gyermekkor hatásai mély nyomot hagytak...
Már gyerekként kénytelen volt magára venni nemcsak a saját, hanem mások felelősségét is – olyan terheket cipelve, amelyek egész életére rányomták a bélyegüket.
Felnőttként újra és újra olyan helyzetekbe menekült, ahol remélte, megtalálja a békét és elfogadást, ami gyerekként hiányzott az életéből. De bármerre ment, sehol sem érezte igazán otthon magát – a kapcsolatok és kapaszkodók idővel rendre szétestek, ő pedig ismét egyedül maradt, csalódottan.
Miközben külső forrást keresett a boldogsághoz, a legnagyobb probléma nem a körülményekben, hanem saját belső világában rejlett. A fájdalmához, a fegyverekhez való ragaszkodás (agresszió, kirekesztés, kitérés, kontroll) mind-mind a belső békéje elvesztésének következményei voltak.
A megoldás nem a külső világban, hanem a belső világban keresendő. Ahogy a háború után is lehetőség van békét teremteni, úgy saját belső harcaink és téveszméink felszámolása is elengedhetetlen ahhoz, hogy valódi nyugalmat találjunk.
De hogyan történik ez?
Hogy tudunk leszerelni, amikor a harag és a fájdalom annyi éven át szabályozza életünket? Hogyan tudunk megszabadulni a bennünk lévő agressziótól, amikor ez olyan mélyen belénk ivódott?
A legfontosabb megérteni, hogy mi magunk vagyunk azok, akik kiadhatjuk a leszerelési parancsot. Mert a belső béke nem a külső körülményekből fakad, hanem abból, hogy képesek vagyunk elengedni a harcot, amelyet már nem kell vívni.
Az első lépés felismerni: nem passzív elszenvedője, hanem aktív alakítói vagyunk a saját életünknek – még akkor is, ha nem minden körülmény a mi kezünkben van.
A valódi változás nem feltétlenül drámai fordulattal, nem a tökéletes tervvel kezdődik, sokkal inkább azzal, amink van: figyelemmel – észrevesszük, mit érzünk, mit gondolunk, hol szorít valami bennünk. Ez a figyelem már önmagában gyógyító erejű.
A belső erő nem mindig látványos. Néha annak felismerése és bátor kimondása, hogy „Nem tudom egyedül.” Ez nem gyengeség. Ez önmagad melletti döntés.
Belső béke kérdése: Mi az, amivel még harcolsz magadban, ami már nem szolgál téged? Milyen félelmeket és fájdalmakat ragaszthatsz el, hogy helyet adjanak a belső békének?

Comments