3 nap a CSEND-ben

A CSEND gyakran megvilágítja a bennünk rejlő érzéseinket. Mintha belső jelzőlámpáink hirtelen felvillannának, emlékeztetve arra, hogy még mindig van mit tanulnunk magunkról.

Ebben a mélységes jelenlétben, amikor megszűnnek a külső szerepek és funkciók, saját létünk tükrében láthatjuk önmagunkat – pontosan olyannak, amilyenek vagyunk.

Bár már foglalkoztam a fájdalmas emlékekkel és érzelmekkel, nem tűntek el teljesen, és továbbra is figyelmet követelnek. A gyógyulás folyamata sokkal mélyebb és bonyolultabb, mint azt először gondolnánk.

Ahogy az élet körülményei változnak – a munka, a kapcsolatok, új tapasztalatok –, a múlt sebei újra felszínre törhetnek, észrevétlenül bekúsznak mindennapjainkba és kirántják alólunk a rongyszőnyeget.

Ilyenkor ráébredünk, hogy nem mi irányítjuk a dolgokat, csak azt hisszük.

Minden alkalom, amikor pofára esünk, lehetőséget ad arra, hogy mélyebben felfedezzük ezeket a rétegeket, és új szinten dolgozzunk velük. Ezért van folyamatosan szükség önreflexióra és figyelemre.

A sérüléseink nemcsak gyengíthetnek minket, de a belőlük fakadó bölcsesség által erősíthetnek is.

Amikor újra felmerülnek, lehetőségünk van, hogy mélyebben megértésük őket. Segítenek fejleszteni a lelki ellenállóképességünket, és lehetőséget adnak arra, hogy folyamatosan fejlődjünk.

Fontos, hogy ne ítéljük meg magunkat, ha újra érezzük a régi sebek fájdalmát, hanem ismerjük fel, hogy minden egyes alkalommal, amikor figyelmet adunk nekik, közelebb kerülünk önmagunk elfogadásához és a belső békénkhez.

A gyógyulás nem mindig egyenes út. Időnként visszacsúszunk, de ezek az alkalmak – bármilyen fájdalmasak vagy kellemetlenek is – mindig lehetőséget adnak arra, hogy jobban megértsük önmagunkat, és megerősítsük belső harmóniánkat.